Hunyadi Mátyás, a magyar történelem egyik legfontosabb királya, uralkodása alatt vált híressé nemcsak igazságosságáról, hanem a reneszánsz kultúra terjesztéséről is. Bár sokan kritizálják, tény, hogy rendkívüli hatással volt az ország fejlődésére. Az ő nevéhez fűződik a Fekete Sereg megerősítése, amely harcosaiért és az ország anyagi biztonságáért küzdött.

Mátyás halála rengeteg találgatást és legendát szült, többek között felmerült a mérgezés lehetősége is. 1490. április 6-án, reggel, a király még nem tudhatta, hogy ez az utolsó napja. Mindössze 47 éves volt, de már áttétes agyvérzés és egy eddig ismeretlen betegség gyötörte.

Aznap, a virágvasárnapi misén már csak az udvari kápolnában imádkozott, később pedig az ágyába roskadt. Mátyás halálának híre szinte azonnal elérte a palota többi lakóját, hiszen egyre szaporodtak a pletykák arról, hogy a királynak szándékosan ártottak.

Bár Antonio Bonfini, a király életrajzírója, a mérgezés lehetőségét is megemlíti, a történészek többsége azt mondja, hogy a király halála természetes okokra vezethető vissza. A munka, a stressz és a családi problémák mind hozzájárultak a király egészségi állapotának romlásához. A korai halál igencsak reális forgatókönyv volt, és sokan úgy vélik, hogy az egészségtelen életmódja, beleértve a stresszes döntéshozatalt és a nehéz politikai helyzeteket, végül gutaütéshez vezetett.

Mátyás király magánélete sem volt mentes a viharoktól. Házasságon kívüli gyermeke, aki a trón örököse lehetett volna, súlyos nyomást gyakorolt rá, mivel hivatalosan nem ismerhették el őt. E problémák megoldása érdekében Mátyás hiába küzdött, az utód kérdése végül a haláláig napirenden maradt.

Halálának hírére az udvari bolond, Tibrilli, akit közeli ismerősei szakmai feladatkörébe is bevontak, értesítette a palota főurait, és rögtön elindult a pletykákkal, legendákkal teli világ. A király hirtelen tapasztalt halálát máig rengeteg kérdés övezi, amelyeket a kutatók és a történészek azóta is igyekeznek megfejteni.