Oroszország Ukrajna elleni háborúja nem csupán a felnőttek, hanem a legveszélyeztetettebb áldozatok, az ukrán gyerekek életét is drámaian megváltoztatta. A legfrissebb információk szerint több mint 200 000 kisgyerek esett áldozatul az orosz erők által végrehajtott gyermekrablásnak. Az oroszok ezt evakuálásnak minősítik, míg az ukránok jogi értekezésük alapján népirtásként említik.

A gyerekek sok esetben nyári táborokba kerülnek, ahol az ukrán családjaik haza várják őket. Ennek ellenére az orosz fél semmi jelét nem mutatja annak, hogy megkönnyítené a tőlük elszakított gyerekek hazatérését.

Cikksorozatunkban korábban részletesebben írtunk arról, hogy a háború szörnyű valósága a legkisebbeket is érinti, hiszen az ukrán gyerekek a legvédtelenebb áldozatok. A mostani írásban az elhurcolt gyerekek hazahozatalának esélyeiről és a családok, valamint az ukrán állam teendőiről lesz szó.

Olga Yerokhina, a Save Ukraine NGO szóvivője elmondta: „Minden alkalommal egyre nehezebb és egyre több kitartás kell hozzá, hiszen az idő nem az ukránok oldalán áll. Egyre nehezebb megtalálni a gyerekeket, és egyre nehezebb megszervezni a hazatérésüket.”

Fontos hangsúlyozni, hogy a megszállt területeken élő ukrán gyerekeknek joguk van a családegyesítésre és az állampolgársáik szerinti államba való visszatérésre. A genfi egyezmények alapján az államoknak minden lehetséges eszközt be kell vetniük ennek érdekében, és tilos a gyerekek hazatelepítésének indokolatlan késése.

Az orosz hatóságok azonban számos akadályt gördítenek a családok elé, ezzel megnehezítve az Ukrajnába való visszatérést. A háború harmadik évfordulójához közeledve mindössze 388 gyermeket tudtak visszavinni, míg az ukrán hatóságok számára 19 546 gyermeket sikerült azonosítani, akiket korábban elhurcoltak.

Nem meglepő módon, azok a gyerekek, akiket az orosz szociális intézmények nevelő- és örökbefogadó családokhoz helyeztek, sokkal kisebb eséllyel térhetnek haza. A Yale kutatók által azonosított 314 magyar vonatkozású gyerek közül sokan már orosz állampolgárokként élnek.

Az ukrán szülők magas fokú félelme és a köztük lévő stigma tovább nehezíti a hazatérés folyamatát. Sokan élnek az orosz megszállókkal való együttműködés félelmétől, ezért nem merik bejelenteni a hatóságoknak, hogy elvitték a gyerekeiket.

A helyzet sürgető, hiszen az idő a gyerekek fejlődését is befolyásolja. Míg a felnőttek talán jobban megérthetik a körülményeket, a fiatalok agyának fejlődése szempontjából minden elvesztett nap végzetes következményekkel járhat.

Hogy mindezek fényében milyen lépések szükségesek a gyerekek hazahozatala érdekében, azt még nem tudni, de az ukrán állam és a nemzetközi közösség egyre sürgetőbb lépéseket kell hogy tegyen.