Mi is az a Viharhadtest?

Október végén több hírforrás értesült arról, hogy Kim Dzsong-un, Észak-Korea vezetője nem akármilyen erőkkel próbálja megerősíteni szövetségesét, Oroszországot. Az „elitet” képviselő Viharhadtest katonái harcolni fognak Kurszk megyében az ukrán haderő ellen.

Észak-Korea a világ egyik legelzártabb országa, ami jelentősen megnehezíti a hiteles információk megszerzését a Viharhadtestről. A hadtest története az 1980-as évek végére nyúlik vissza, amikor is Észak-Korea megalapította a 11-es számú hadtestet, amely a Viharhadtest néven vált ismertté. A 2010-es évek közepén a formációt jelentősen kibővítették és önálló fegyvernemmé alakították.

A Viharhadtest hivatalosan egy különleges műveleti egység, de nem a brit SAS vagy az amerikai Seal Team 6 szintjén, inkább hasonlítható az egykori német Waffen-SS-re vagy az iráni Iszlám Forradalmi Gárdára. A Viharhadtest összetétele legalább 200 ezer főt tartalmaz, olyan katonák, akik politikailag lojálisak és jobban képzettek, mint a reguláris erők, de nem érhetők el az amerikai vagy európai különleges egységek szintjére.

A kurszki frontra becsült 10 ezer észak-koreai katona harcban áll. Az ukrán és nyugati források ellentmondásos információkat közölnek az észak-koreaiak harci teljesítményéről. Kijevből és Dél-Koreából érkező hírek szerint az észak-koreai katonák tömegesen veszik el életüket, míg Moszkvából arról számolnak be, hogy elképesztően hatékonyak a harcok során.

Az észak-koreaiak részt vettek a kurszki Plehovó ostromában is, amely során számottevő veszteségeket szenvedtek el. Az ukrán drónok és tüzérségi támadások elől nem tudtak megfelelően fedezéket keresni, ami tragikus következményekkel járt számukra.

A védelmükre érkezett orosz fegyverekkel és technikai eszközökkel felszerelt észak-koreai katonák sosem kaptak nemzetközi képzést, és az elmúlt évtized elszigeteltségében valódi harci tapasztalat nélkül állnak ki a frontra.

Mit nyer ezzel Kim Dzsong-un?

Felmerül a kérdés, hogy miért áldozza fel Észak-Korea saját állampolgárait egy távoli háborúért. A helyzet összetett: Vlagyimir Putyin és Kim Dzsong-un 2023 őszén szorosabb katonai együttműködést kötöttek, aminek eredményeként Észak-Korea elkezdte szállítani a tüzérségi lőszereket és más hadfelszereléseket Oroszországba.

2024-re a két ország katonai szövetséget kötött, amely megfogalmazza a kölcsönös segítséget háború esetén, hasonlóan a NATO tagállamaihoz. Észak-Korea nemcsak modern fegyverekkel látja el a saját hadseregét, hanem gazdasági válságával is kezdeni szeretne valamit a külföldi áruellátás érdekében, például mezőgazdasági termékek cseréjének formájában.

Oroszország számára a kérdéses, hogy milyen hosszú távú előnyöket hozhat az észak-koreaiakkal való együttműködés. Az eddigi hírek szerint Észak-Korea segítsége az ukrán harcokban létfontosságú volt.

A helyzet tehát bonyolult: míg Észak-Korea katonai tapasztalatot szerez, Oroszország a nemzetközi közösség előtt komoly politikai kockázatokba sodródik, miközben a kapcsolatainak reálisan fontos szerepe van Kínával, amely szintén nem nézi jó szemmel Phenjan lépéseit.

A Viharhadtest tehát egy kulcsszereplővé válhat a jövőbeli konfliktusokban, de könnyen lehet, hogy ennél több, mint egyszerű katonai részvétel – egy új, globális hatalmi játszma színterén.