Az elmúlt időszakban a magyar energiarendszer súlyos problémái a figyelem középpontjába kerültek. A nyári és novemberi hónapokban tapasztalt szélsőséges árak és a kínálati hiány komoly feszültséget teremtettek a piacon. Orbán Viktor is gyakran megemlíti az európai energiapiac során tapasztalható nehézségeket, különösen a Draghi-jelentés következményeként, ami az uniós versenyképesség gyenge teljesítményét kritizálta.

A Magyar Energia Szimpózium őszi konferenciáján a legnevesebb szakemberek vitatták meg a helyzetet. Különféle háttérbeszélgetések és a konferencián elhangzottak alapján bemutatjuk a magyar energiarendszer aktuális problémáit.

A vitának lehetőség volt sokféle szakmai nézőpontot megismerni, ugyanakkor érezhető volt a megosztottság is. A legtöbb egyetértés abban a kérdésben született, hogy nincs elegendő energiaforrásunk, miközben energiaigényünk 2024 és 2030 között 42 TWh-ról 60 TWh-ra is nőhet.

A legfontosabb megújuló energiaforrásunk a napenergia, azonban itt is komoly kihívásaink vannak: a naperőművek leggyakrabban nappal termelnek, amikor az áram ára gyakran negatív, míg este, amikor már importálni kell az áramot, az árak horribilisek.

A fosszilis importot diverzifikálni kellene, de a már használatban lévő infrastruktúra fejlesztése az EU-ban nem támogatott. A magyar lakosság számára fenntartott választhatóságok, mint a rezsicsökkentés, ugyan kedvező hatással vannak az otthoni fogyasztásra, de hátráltatják az energiahatékonyság növelésének fontosságát, míg a vállalatok drága energiát kapnak.

A helyzet a hazai ipar számára is egyre nehezebb. A globális cégcsoportokat képviselő lobbista is megerősítette, hogy nem fektetnek be Európában a magas költségek és a közvetlen szabályozások miatt, amelyek inkább büntetik a termelőket, semmint segítenék a fejlődésüket.

A szakértők számára egyértelmű, hogy sürgős lépésekre van szükség. Aszódi Attila - korábbi energiaügyi államtitkár - arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar energiarendszer jövője bizonytalan. A fosszilis energiahordozók dominálják a primer energiafelhasználást, és bár az EU elkötelezte magát a megújuló energiák iránt, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése még mindig távoli cél.

A megújuló energiaforrások fejlesztése eddig főleg napenergiára épült, de a kiegyenlítő kapacitások fejlesztése rendkívül fontos. Új tárolási technológiák bevezetése mellett a fosszilis rendszerek kiváltására regeneratív megoldások folytatása is szükséges.

A konferencia résztvevői hangsúlyozták, hogy amennyiben nem sikerül különösen az áramtermelés és -fogyasztás időzítése, súlyos gazdasági következményekkel kell szembenéznünk. Mivel a napenergia aránya a magyar árammixben gyorsan emelkedett 0%-ról 25%-ra, ez egy jelentős eredmény, de a naperőművek nem megfelelő időzítése és a tárolás hiánya komoly problémát okozott.

Ezért fontos lenne, hogy a nemzetközi példák alapján új, hatékony rendszert alakítsunk ki az energiatakarékosság érdekében, elkerülve, hogy a fosszilis energiaforrásokra való túlzott támaszkodás megnehezítse a jövő energetikai fenntarthatóságát.