A budai anyák kelet felé indultak el, amely nem csupán egy utazásról szól, hanem egy mélyebb, belső útról. Pál Dániel Levente legújabb verseskötete, a 'Három gyerekét hagyta maga mögött az anya, kelet felé vette az irányt' elgondolkodtató címmel érkezett a közönséghez. A művet Szabó Imola Julianna tervezte, s a borító is arra utal, hogy a történet nem csupán felületes élményekről, hanem mélyebb lélekápolásról szól.

A kötet három ciklusra oszlik: Egy, Kettő, Három. Az első szakasz inkább hangulati elemekből épül fel, a harmadik személy beszél, és gyakran társadalmi problémákat tűz a szőnyegre. Az egyik ilyen vers, a 'Lárifári, forradalmár', megjeleníti a szegények és gazdagok mindennapjait, miközben erőteljes kontrasztokat ábrázol a társadalmi osztályok között.

A második ciklusban a nők személyes történeteit ismerhetjük meg, amelyek gyakran a házasság nehézségeiről és az elnyomás érzéséről szólnak. A nők szembesülnek a férfiakkal való kapcsolat nehézségeivel, de sok esetben önmagukra is rálátnak, és megpróbálják megfejteni, miért érzik úgy, hogy elnyomják őket.

Fascináló annak a nőnek a története, aki már rég elhidegült a férjétől, s bár vágyna a szerelemre, fél attól, hogy a gyerekei értesülnek a férje elhúzódásáról. Úgy érzi, senki nem érti meg, hogy miért marad: az ismerősei valószínűleg azt kérdezik, miért nem lép ki a kapcsolatából, pedig ő inkább marad, próbálja elfogadni a helyzetét.

Az anya, akiről a cím szól, három gyermekét hagyja hátra, a költő pedig bemutatja, hogy mindez milyen belső küzdelmeket jelent számára. A szöveg erőteljesen rávilágít arra, hogy az út, amelyet választ, nem csupán fizikai, hanem érzelmi és szellemi utazás is. A budai anyák magukkal viszik a lelki terheiket, függetlenül attól, hogy hol járnak.

Indiában és Egyiptomban a nők a testiség örömeit keresik, de az írások rávilágítanak, hogy ezek a kalandok sem oldják meg a belső vágyakozásaikat, fájdalmaikat. Hiába próbálnak újra és újra megtalálni a boldogságot, a régi sebeket nem tudják magukkal hátrahagyni.

A költő ügyesen szövi a történeteket, bemutatva, hogy a nők és férfiak közötti kommunikáció néha mennyire zavaros, és hogy a férfiak által megélt világ, amikor a nők eltávoznak, tele van kérdésekkel és hiányérzettel. Pál Dániel Levente verseskötete így egy erőteljes szatírája a nők helyzetének, és egyúttal egy felfedezőútnak is az.

A kötet igazi érdekessége és üzenete, hogy bármennyire is felfedezésre indulunk, a múlt tapasztalatait nem tudjuk elfelejteni. Kérdés, hogy vajon az út végén mit találunk: boldogságot, vagy újabb könnyezést? Ismerjük meg együtt ezt a sokszínű és elgondolkodtató életképet a költészet világában!