Egy hősi történet vége – Kézdy György, a legendás magyar színész tragikus távozása
2024-12-01
Szerző: Éva
Kézdy György, a magyar színház meghatározó alakja, életét harcokkal, szenvedéssel és színpadi sikerekkel töltötte. 2013 februárjában, egy héttel 77. születésnapja előtt tragikus módon életét vesztette. A budapesti kórház harmadik emeletéről vetette magát a mélybe, súlyos betegségének és fájdalmának súlya alatt.
A színész 2005-ben szembesült félelmetes diagnózissal: egy gyógyíthatatlan betegség támadta meg szervezetét, ami örökre megváltoztatta életét. Innen kezdődött a küzdelme a fájdalmakkal, amely során drámai döntéseket hozott: úgy döntött, hogy lemond a napi 50 szál cigarettáról, hogy jobban érezze magát. A betegség azonban továbbra is rombolt, és Kézdy több mint 8 éven át harcolt érte, míg a fizikai és lelki terhek végül legyűrték.
A színpad és a közönség szeretete volt az, ami életben tartotta a lelkét a sötét időkben. Számos felejthetetlen szerepet alakított, Shakespeare, Csehov és Ibsen műveiben egyaránt. A Víg Színházban Melchiades szerepével, valamint Gabriel García Márquez Száz év magány című művének színpadi adaptációjában mutatta meg sokoldalúságát.
Kézdy György 1936-ban született Budapesten, és a II. világháború következményei súlyosan érintették családját. Édesapja a munkaszolgálat következtében eltűnt, így édesanyja egyedül nevelte őt és testvérét nehéz körülmények között. Fiatalon könyvkötőként dolgozott, de a színpad vonzása elragadta, és végül a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után kezdte el fényes pályafutását.
Utolsó szereplése az Esőember című darabban volt, mindössze néhány héttel a tragikus esemény előtt. Az utolsó beszélgetése egy barátjával derűs hangulatban zajlott, mint aki még bízott a gyógyulásban. A közönség számára semmi sem utalt a közelgő tragédiára, és Kézdy György utolsó hónapjai a titkolózás és a belső vívódás jegyében teltek.
Emlékét a szakma és a közönség örökké megőrzi. Kézdy György egy igazi művész volt, akit a fájdalom és a sors kegyetlensége próbára tett, de a színpad szeretete mindig is a szívében marad. Nyugodj békében, Kézdy György! Ha valaki hasonló nehézségekkel küzd, fontos, hogy ne féljen segítséget kérni. A segítség mindig elérhető, és nem vagyunk egyedül!