Az amerikai alkotmány világosan kijelöli, hogy a kongresszus felelős az adók, vámok és jövedéki adók meghatározásáért és beszedéséért, valamint a külföldi nemzetekkel való kereskedelem szabályozásáért.

Az utóbbi évtizedek jogszabályai azonban olyan hatalmat adtak az elnöknek, amely lehetővé teszi számára, hogy saját belátása szerint emelje vagy csökkentse a vámokat. Donald Trump, aki 2025. január 20-án lép hivatalba, kijelentette, hogy jelentős, 25%-os vámot kíván bevezetni Mexikóból és Kanadából származó összes importtárgyra, valamint 10%-os vámot a Kínából származó importokra. Mégis, valóban megteheti ezt?

Jogilag nézve, a válasz igen. Trump számos jogi keretet hívhat segítségül, de a legkönnyebben a Nemzetközi Gazdasági Vészhelyzeti Hatalmak Rendelete (IEEPA) révén élhet e jogkörökkel. Ez a törvény lehetővé teszi az elnök számára, hogy viszonylag kevés korlátozással lásson el vámokat bármely rendkívüli fenyegetés kezelése érdekében, ha nemzeti vészhelyzetet hirdet.

Warren Maruyama, az Egyesült Államok kereskedelmi képviselőjének korábbi főtanácsadója megjegyezte, hogy ez a vészhelyzeti intézkedés lehetővé teszi, hogy Trump rendkívül gyorsan lépjen, akár már az első napon.

Az első eset

Donald Trump már 2019-ben hivatkozott erre a törvényre, amikor 5%-os megemelt vámot helyezett kilátásba minden mexikói termékre illegális migráció elleni lépésként. Ráadásul Richard Nixon elnök 1971-ben, amikor az Egyesült Államokat kivonta az aranystandardból, 10%-os extra vámot vetett ki minden importra, nemzeti vészhelyzetre hivatkozva.

Kathleen Claussen, a Georgetown Egyetem jogászprofesszora arra figyelmeztet, hogy az alkotmányos kihívások, mint például az elnök túllépése a közigazgatási intézkedések keretein, nehezen kezelhetők. Miközben a bírói testületek egyre szkeptikusabbak a kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban, a nemzetbiztonságra hivatkozó elnökökkel szemben továbbra is hajlamosak tolerálni.

Elvileg a kongresszus egyszerű többséggel elfogadhatna egy határozatot Trump vészhelyzeti nyilatkozatának hatályon kívül helyezésére. Valójában azonban ehhez kétharmados többségre van szükség, amit a politikai valóság sokszor megnehezít, hiszen a Republikánus Párt akár azt is dönthet, hogy Trump néhány javasolt vámját törvénybe iktatja, hogy ezzel egy jogi keretet teremtsen a tervezett adócsökkentésekhez.

A védelmi jogi úton való kihívások lassabbak, de praktikusan megbízhatóbbak lehetnek. Trump első adminisztrációja alatt az 1974. évi kereskedelmi törvényre hivatkozott, amelyet a kínai és az Európai Unióból származó importok vámkivetésére használtak.

Piaci reakciók és közvélemény

Trumpnak nem csupán a jogi eljárásokkal kell megküzdenie. Az Egyesült Államoknak szabadkereskedelmi megállapodása van Mexikóval és Kanadával (USMCA), amely alatt kétségkívül ezek az országok is vitarendezési lehetőségeket igénybe vennének, ha Trump megvalósítaná fenyegetéseit. Az IEEPA azonban hasznosnak bizonyulhat, mivel Trump beosztottjai érvelhetnek azzal, hogy a nemzetbiztonsági kivételek nem sértik a megállapodást. Az USMCA kötelező felülvizsgálata és lehetőleg újratárgyalása 2026-ra várható.

Végül, Trump legnagyobb korlátja nem jogi, hanem a piacok és a közvélemény reakcióitól való félelem lehet. Az amerikai friss gyümölcsök és zöldségek több mint fele Mexikóból és Kanadából származik. Scott Lincicome, a Cato Institute munkatársa azt gyanítja, hogy Trump a vámokkal való fenyegetését tárgyalási taktikának használja, hogy engedményeket kényszerítsen ki még a hivatalába lépése előtt.