Bár az Európai Bizottság pár napja kemény szavakkal illette Törökországot a jelenlegi kormány ellen fellépő isztambuli főpolgármester, Ekrem İmamoğlu letartóztatása miatt, a folyamatosan változó világrend fényében nem biztos, hogy az EU sokáig fenntarthatja a törökökkel szembeni távolságtartó politikáját - derül ki a Politico információiból.

Törökország már 1999-ben megkezdte tárgyalásait az EU-s csatlakozásról, de a komoly jogállamisági kérdések miatt ez évtizedek óta stagnál. Amikor Ukrajna orosz inváziója után a svéd és finn NATO-csatlakozást akadályozták, Erdoğan csak azt kérte áldásához, hogy végre vásárolhasson amerikai vadászbombázókat.

Nagyot fordult a kocka. Az USA nukleáris védelmi hálózatának megkérdőjelezhetősége miatt az EU sokkal nagyobb mértékben függ attól, hogy milyen kapcsolatot ápol a régióban messze legnagyobb haderejével és hadiparával bíró NATO-szövetségesével.

Bár Törökország tagjelölti státusza elvileg kötelezi, hogy demokratikus értékekhez tartsa magát, és a napokban őrizetbe vett több mint 1000 ember teljesen szembemegy a tagállammá válás logikájával, Törökország stratégiai szerepe a migráció, kereskedelem, energia és védelem terén olyan előnyt ad neki, ami miatt még az anonim forrással rendelkező európai tisztviselők is elismerték, hogy nagyon valószínűtlen Brüsszel szakítása Ankarával.

Erdoğan persze tisztában van ezzel, és bár próbálja jogi és politikai eszközökkel mutatni a jogállamiság iránti elkötelezettségét, nem sok értelme van visszafogni magát, ha a valós céljairól van szó.

Törökország egyébként már eddig is milliárdokat kapott az EU-tól, mint a csatlakozásra váró országokat támogató alapból, és körülbelül 9 milliárd eurót (3,6 ezer milliárd forint) kapott Brüsszeltől a közel-keleti menekültek letelepítésére. Most viszont már látszik, hogy szépen fog profitálni az európai újrafegyverkezésből is, mivel a háború 2022-es kitörése óta a két fél közötti kereskedelem évente több mint 200 milliárd euróra nőtt. Ha az EU szeretné, hogy a NATO-kompatibilis török katonák részt vegyenek egy valós tűzszünet utáni békefenntartásban, nyilvánvaló, hogy be kell engednünk Erdoğant az akár 800 milliárd eurós közös fegyverbeszerzésbe is.

A kérdés már csak az, hogy a Törökország számára kedvező lehetőségek figyelembevételével, a Ciprus és Görögország által jelentett érdekek között megoldást lehet-e találni. Jelenleg a diplomáciai források elismerik, hogy nem érdemes drasztikusan beleállni a török történésekbe, hiszen a geopolitikai helyzet folyamatosan változik, és még a legjobban előre tervezett akciók is felülíródhatnak a nemzetközi politikai játszmák során. Az Európai Unió előtt álló kihívások megoldásához elengedhetetlen a Törökország által nyújtott stratégiai együttműködés.