A fekete lyukak a kozmosz egyik legrejtélyesebb és legvitatottabb jelenségei. Ezek az égitestek olyan extrém gravitációs mezővel rendelkeznek, amely még a fényt sem engedi ki, így a belsejükből jövő információk teljesen elvesznek. Képzeljük el, mi történik a belsejükben: a jelenlegi tudományos elméletek szerint a fizika törvényei összeomlanak, és a tér-idő fogalma teljesen megváltozik. De vajon létezhetünk egy fekete lyuk belsejében? A válaszunk megértéséhez érdemes megismerkednünk a fekete lyuk kozmológiájával.

Az az elképzelés, hogy a világegyetem egy fekete lyuk belsejében létezik, nem újkeletű. Alan Turing egykori kollégája, Irving John Good matematikus és Raj Kumar Pathria elméleti fizikus is foglalkozott már ezzel. Ha ez az elmélet igaz, elképzelhető, hogy egy multiverzumban élünk, ahonnan párhuzamos univerzumok is létezhetnek, más-más fekete lyukak belsejében.

Nikodem Poplawski, a New Haveni Egyetem elméleti fizikusa szerint Einstein általános relativitáselmélete lehetőséget ad arra, hogy a fekete lyukak a csillagok életének végén keletkeznek, amikor az anyag, amely a csillag magjának zuhanása következtében keletkezik, extrém sűrűséget ér el. Ekkor intenzív részecskékkel járó események történnek, amelyek a világegyetem tágulásához hasonlóak. A fekete lyuk egyfajta Einstein-Rosen hídon keresztül új univerzumba vezethet, ahol a fehér lyukak ellentétes működése tanúskodik.

Lior Shamir, a Kansasi Egyetem kutatója legújabb vizsgálatai is alátámasztják a fekete lyuk kozmológiai elméleteit. Shamir a James Webb Tértávcső által gyűjtött adatok elemzésével figyelte meg, hogy a galaxisok tulajdonságai fényesebbek, mint eddig hittük. Az általa kidolgozott algoritmus segítségével a galaxisok forgásának irányát megfigyelve furcsa összefüggésekre bukkant. Megállapította, hogy a galaxisok körülbelül kétharmada ellenkező irányba forog, mint a Tejútrendszer.

Ez a felfedezés arra utal, hogy a világegyetem állapota a korai időszakban homogénebb volt, ami azt is jelenti, hogy talán valóban egy fekete lyuk belsejében vagyunk, amelynek megvan a saját forgáspontja. Ha ez így van, a világegyetemünk visszautalhat annak a fekete lyuknak a sajátos forgására is, amelybe beletartozunk.

Bár a felfedezés izgalmas, érvek és ellenérvek is léteznek. Az elmélet sokak számára közel áll a sci-fihez, hiszen egy halott csillag jelentheti az új világok kapuját is. Emellett a galaxisok forgásának pontos megállapítása nem egyszerű feladat; a vizsgálatok során nyert adatok elemzése nem minden esetben egyértelmű. A kutatás tehát folytatódik, és a kérdés még mindig nyitott: vajon valóban a fekete lyukak világában találkozhatunk a kozmosz titkaival?