Lélegzetelállító eredményre jutottak a Massachusetts Amherst Egyetem kutatói a hámsejtek vizsgálata során. Egy új tanulmány bebizonyította, hogy ezek a sejtek képesek kommunikálni a test más részeivel. A kutatás során megfigyelték, hogy a sejtek ahelyett, hogy gyors neuronális üzeneteket küldenének, egy lassú 'sikollyal' jelzik a veszélyt. Ez a felfedezés hatalmas áttörést jelenthet az orvostudományban, különösen elektromos orvosi eszközök alkalmazásával.

Steve Granick, a kutatás vezetője elmondta, hogy amikor egy hámsejt megsérül, az sokkal lassabb reakcióval figyelmezteti társait, mintha idegimpulzusról lenne szó, de ezerszer lassabb ütemben. A kutatás célja a test teljes kommunikációs rendszerének megértése volt, hiszen mindenki tapasztalta már, hogy a forró felülethez való érintés automatikusan kivált egy reakciót anélkül, hogy ezt tudatosan átgondolnánk. A szívünk működését is elektromos jelek irányítják, ezek a jelek segíthetnek a szívritmus szabályozásában is, például a pacemaker eszközök által.

A kutatók terveztek egy rendszert, amely a hámsejtek közötti lehetséges kommunikációt vizsgálta, ehhez egy chipet csatlakoztattak, amely körülbelül 60 elektródából állt. Ezt a chipet emberi keratinocita-réteggel vonták be, amely a bőr külső rétegét alkotó fő hámsejtekből áll. A kutatók lézer segítségével a rétegben kis sebzéseket ejtettek, hogy lássák, milyen elektromos jelenségek lépnek fel a kommunikáció során.

A felfedezések azt mutatták, hogy a sejtek körülbelül 10 milliméter/másodperces sebességgel képesek kommunikálni, és az üzenetek akár több száz mikrométer távolságra is eljutnak a sérüléstől. Érdekes módon, a kommunikációs mechanizmus, ahogy a hámsejtek reagálnak a mechanikai ingerekre – például a nyomásra vagy nyújtásra – hasonlít ahhoz, ahogyan a növények reagálnak, amikor egy hernyó elkezdi megrágni őket. A hámsejtek ioncsatornái tehát egy új távlatot nyithatnak meg a biológiai kutatásokban.

A kutatás során a kutatók rájöttek, hogy a kommunikáció sokkal hosszabb ideig tarthat, mint azt korábban gondolták, néha akár öt órán át is folytatódhat. Jelenlegi eredményeik számos kérdést vetnek fel, például, hogy milyen mechanizmusok irányítják ezt a folyamatot és miként segíthetik a jövő orvosi alkalmazásait. Abban biztosak, hogy ez a felfedezés új lehetőségeket teremthet a betegségek kezelésében, és remélhetőleg közelebb visz minket a hámsejtek titkainak megfejtéséhez.