Franciaország politikai válsága mostanra túlmutat a szokványos parlamenti vitákon és hatalmi játszmákon. A helyzet drámai és tartós következményekkel fenyegeti nemcsak az ország politikai struktúráját, hanem gazdasági jövőjét is. Az államadósság soha nem látott magasságokba emelkedett, GDP-arányosan 120%-ra ugrott a koronavírus-járvány után, amely mostanra 110%-ra csökkent a harmadik negyedévig. Eközben a reálgazdasági növekedés 1,1-1,2% lehet idén az Európai Bizottság szerint, a politikai törésvonalak pedig mélyebbek, mint valaha.

A francia kormánnyal kapcsolatos feszültségeket erősítette a nyári előrehozott választások után Michel Barnier kisebbségi kormánya, amely képtelen hatékonyan navigálni a parlamenti többség hiányában. A Nemzeti Tömörülés (RN) szél-jobboldali pártja a kormányzó erő vétójogát gyakorolja. A költségvetési törvény körüli viták ékes példái ennek az állapotnak: a szenátus radikális módosításokkal utasította el a kormány által beterjesztett költségvetési tervezetet, amely egy 5,5%-os GDP-arányos deficitet vetített előre.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a költségvetési politika csapdába ejti Franciaországot. A 2024-es évi államháztartási hiány 6,1%-on áll, ami az egyik legmagasabb az eurózónában. Ez a helyzet fokozódik a hitelkockázati prémiumok emelkedésével, mint ahogy a befektetői bizalom csökkenésével is. A francia államadósságból adódó kamatok még mindig relatíve alacsonyak, ám már a görög papírokhoz hasonló szintre kúsztak fel az elmúlt hetekben.

A kormány adóemelés helyett a költségvetési kiadások csökkentésére törekszik, ami középtávon recessziót idézhet elő. Az infláció, amelynek motorja az energiaárak növekedése, súlyosan megterheli a lakosságot. Franciaország nemcsak a gazdasági válságról beszélhet, hanem egy növekvő társadalmi feszültségről is.

Marine Le Pen és pártja, a Nemzeti Tömörülés, telhetetlen politikai ambíciókkal lépnek fel, ultimátumokat adva a kormánynak. Kérdéseik között szerepel az energiaadók eltörlése, a nyugdíjak emelése és a bevándorlók egészségügyi ellátásának szigorítása. Barnier kormánya, hogy legalább részvevői támogatást nyerjen, kénytelen visszavonni néhány adóemelési javaslatot.

Franciaország politikai krízisének nemcsak belpolitikai, hanem nemzetközi dimenziója is van, hiszen a francia gazdaság stabilitása kulcsszerepet játszik az európai pénzügyi integrációban. Amennyiben a helyzet nem javul, az komoly következményekkel járhat nemcsak Franciaország, hanem az Európai Unió más tagállamai számára is. A jelenlegi kormányt támogató hagyományos pártok pedig képtelenek hatékony ellenállást tanúsítani, így a politikai polarizáció tovább fokozódik.

A jövőbeli kilátások rendkívül bizonytalanok, és az ország egy mélyebb politikai-és gazdasági válság szélén áll.