Hahner Péter történész új megvilágításba helyezte Kirov merényletének körülményeit, elmondva, hogy nem Sztálin állt a gyilkosság mögött. Kirov, aki 1886-ban született, különös népszerűségnek örvendett a kommunista párton belül és Leningrádban is. Hahner kifejtette, hogy egy totalitárius rendszerben nehéz felmérni egy politikus népszerűségét, de Kirov barátságos természete és nagyszerű kommunikációs készsége segítette őt ebben. Kirov alacsony termete és csillogó szemei, valamint vidám természetével a Sztálin család és a párt munkatársai is kedvelték, így sokan 'Kirov bácsi'-nak hívták őt.

Kirov komikus módon viccelődött Sztálinnal is, amit Sztálin is humorral fogadott, azonban Hahner szerint népszerűsége nem volt véletlenszerű. A halála után legendák születtek róla, sokan úgy tudták, hogy Sztálin megölte őt, mert rivalizáltak a hatalomért. Kirov halálát követően az országos sajtó is sajnálkozással emlegette nevét, és számos város, utca és intézmény nevét róla nevezték el.

A merényletet 1934. december 1-jén követte el Leonyid Vasziljevics Nyikolajev, aki Kirov pártszékházában, a Szmolnij Intézetben lőtte le őt. A merénylőről kiderült, hogy komoly szociális problémákkal küzdött, többször is elbocsátották munkahelyeiről.

A merénylő feleségéről pletykálták, hogy Kirov szeretője volt, de ezt ő tagadta. A nyomozás során állítólag Nyikolajev naplójában megtalálták a gyilkosságra vonatkozó terveit, ami felveti a kérdést, hogy az eset hátterében valóban állt-e valamilyen politikai összeesküvés.

Hahner Péter állítása szerint a merénylet következményeként a rendszer valójában Sztálin kedvességét tükrözte, mivel őt körülvették a Kirov iránti tisztelet. A történelem azt mutatja, hogy Sztálin már a gyilkosság után másnap megérkezett Leningrádba, hogy ellenőrizze a helyzetet és irányítsa az eseményeket.

Az utóbbi évtizedek történelmi elemzései megkérdőjelezik a Sztálin felelősségére tett korábbi állításokat. Sokan úgy vélik, hogy a merénylet egy belső hatalmi harc része volt, melynek során Sztálin a régi bolsevik vezetést próbálta elmozdítani. Az olyan professzorok, mint Robert Conquest és Oleg V. Khlevniuk azonban megfontolják a doktrinális magyarázatokat a merénylet hátteréről.

A Kirovról elnevezett helyek, intézmények és emlékek napjainkban is megtalálhatóak Oroszországban, tükrözve a figura iránti tiszteletét, annak ellenére, hogy történelmi életútja mély politikai hatásokkal bír. Ahogy Kirov emlékét újra meg újra felidézik, úgy a rendszer működése és a politikai konfliktusok mind a mai napig hatással vannak Oroszország belpolitikájára.