Komoly vitákat váltott ki, amikor áprilisban Trombitás Kristóf, a Megafon influenszere kijelentette: az idei hosszú hétvége során a magyar szállodák tele voltak, ami szerinte azt jelenti, hogy Magyarországon nincs szegénység.

Legutóbb a szakértők is megosztották véleményüket a kérdésben. Az Egyensúly Intézet friss elemzése rávilágít, hogy Magyarországon körülbelül 2,5-3 millió ember él szegénységben. A Nemzetgazdasági Minisztérium vezető közgazdásza, Suppan Gergely hangsúlyozta, hogy az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent a szegények száma, hiszen 2010 óta 1,2-1,3 millió fővel kevesebb szegény él hazánkban.

A szegénység fogalma azonban messze nem olyan egyszerű, mint ahogy azt sokan gondolják. Halász Levente geográfus kiemelte, hogy a szegénység definíciója körül fontos különbséget tenni az abszolút és a relatív szegénység között. Az abszolút szegénységet könnyebb mérni, hiszen itt egy jövedelemhatárt kell meghatározni, amely az egészséges élethez szükséges javakat biztosítja. Az ezen határ alatt élőket tekintjük szegénynek.

Azonban sok probléma fennáll a statisztikák pontos értékelésével, hiszen a kutatók szubjektív megközelítése jelentősen befolyásolhatja a végeredményt. A szegénység tehát nem tűnt el, csupán más formát öltött, és egyre inkább individualizálódik.

Az objektív szegénység kutatása három kategóriába sorolható, amely magában foglalja: a relatív jövedelmi szegénységet, a nagyon alacsony munkaintenzitást, illetve a súlyos anyagi és szociális deprivációt. Különböző helyzetekben élő emberek képezik a célcsoportokat, akiknek nagyobb a kockázatuk a társadalmi kirekesztődésre.

A kutatások során egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a magyar lakosság számára a szegénység fogalma sok esetben elvont, és sokan nem ismerik fel a környezetükben meglévő problémákat. A közvélemény-kutatások eredményei szerint a legtöbben nem látják az utcákon élő húszzerterek elkeserítő állapotait.

A legfrissebb kutatások egyértelműsítik, hogy a szegénység mindennapi valóság, amely nem csupán az utcákon, vagy a gyárak zárva tartásával mutatkozik meg, hanem a legkülönbözőbb módokon jelenik meg a társadalom különböző rétegeiben.

Egy különösen megdöbbentő jelenség, amikor a legnehezebb körülmények között élők Ausztriába utaznak koldulni, mivel otthon nem tudják fenntartani magukat. János, aki Zalaszentgróton próbál megélni a havi 40 800 forintos szociális segélyéből, mesélte, hogy az alapvető szükségletek kielégítése után szinte semmi pénze nem marad. Kénytelen a fémhulladék begyűjtésével próbálkozni, hogy talpon maradjon.

Devecserben, ahol a vörösiszap-katasztrófa hozta a legnagyobb sorskérdéseket az ott élőknek, a helyiek több mint fele már a szociális támogatásokból próbál megélni. Itt találkoztunk olyan emberekkel, akik mindennapi megélhetésért küzdenek, és esetenként a bűnözéshez folyamodnak, hogy pénzhez jussanak.

A szegénység sokak számára nem csak elméleti probléma, hanem egy olyan valóság, amely jelentősen befolyásolja mindennapi életüket. A társadalmi kirekesztődés ellenére a hazánkban lévő emberek közül egyre többen próbálnak kiutat találni a szegénységből, de sok esetben a legfájóbb helyzetekkel kell szembenézniük.