Izrael folytatja a bombázásokat Szíriában, több héten át katonai létesítményeket támadva. A cél nem csupán a Hezbollah vagy közel-keleti riválisok infrastruktúrájának rombolása, hanem a kialakulófélben lévő új szír állam destabilizálása. Közben a Hermon-hegyen, a szír területeken, Izrael igyekszik kiszélesíteni a demilitarizált ütközőzónát, hivatkozva arra, hogy mindez a saját biztonságát szolgálja.

Törökország is egyre hajlamosabb harci intézkedésekre Szíria északkeleti részén, ahol az Ankara által terrorszervezetnek tekintett PKK és a SDF (Szíriai Demokratikus Erők) természetesen nem váltak népszerűvé a helyi lakosság körében. Törökországnak határozott érdeke, hogy a területen megakadályozza a kurd erők megerősödését.

A Manbidzsnél zajló harcok során a törökbarát milíciák és a kurd milicisták összecsapásait figyelhetjük, miközben a török légierő folyamatosan bombázza a szír kurd területeket. A helyzet bonyolult, és kérdéses, hogy török hadműveletek mennyire terjednek el Szíria többi részén, mivel Recep Tayyip Erdoğan elnök azzal a megelőző kijelentéssel fenyeget, hogy „Szíria területéről minden kurd fegyverest ki kell szorítani.”

A kérdés, hogy létrejön-e egy megbékélési folyamat Szíriában. Az Aszad-rezsim bukása utáni új vezetés a békés újjáépítés irányába mutató jeleket ad, mivel Ahmed al-Saraa, a korábbi iszlamista felkelő, aki az új szíriai vezetés egyik kulcsembere, tárgyalásokat folytatott különböző nemzetiségek és vallási csoportok képviselőivel a jövőbeli együttélés érdekében.

A török támogatással hatalomra jutott új szíriai vezetés felfogásának pártatlanságát azonban sokan kétségbe vonják, hiszen a kurd erők lefegyverzése mellett ágál. Al-Dzsolani, a Szíriai Demokratikus Erőkre utalva, azt állította, hogy „Egyáltalán nem engedjük meg, hogy az országban állami ellenőrzésen kívül legyenek fegyverek.”

A SDF harcosai, akik az Iszlám Állam ellen harcoltak, valószínűleg nem fognak elfogadni egy ilyen megoldást, kivéve, ha a világhatalmak, mint az Egyesült Államok és Izrael, garanciákat adnak biztonságuk bekerítésére. Az Egyesült Államok állítólag növeli katonai jelenlétét a térségben, miközben Törökország próbálja érvényesíteni befolyását.

Más, nem harci kurd csoportok is hangot adtak az új politikai rendezéssel való részvételüknek, Abdullah Keddo, a Szíriai Ellenzéki és Forradalmi Erők Nemzeti Koalíciója tagja kijelentette, hogy a PKK/YPG szíriai jelenléte gátolja a párbeszédet.

A török, amerikai, orosz és iráni érdekek ebben a komplex geopolitikai helyzetben jelentős hatással vannak a kurd nép helyzetére. Irán például nem támogatja az Egyesült Államok által támogatott szíriai kurdokat, sőt, kritizálja a Törökország felé való nyitást is. Oroszország, a régióban maradó stabil jelenlétével, mindezt figyelemmel kíséri és próbálja titokban megőrizni haditervét Szíria stabilizálása érdekében.

A közel-keleti helyzet alakulása tehát nem csupán a helyi szereplőktől, hanem a nagyhatalmak politikai érdekeitől is függ. Mivel a szíriai kurdok sorsa a geopolitikai sakkjátszmák tétje, lehetőség van arra, hogy gyorsan megváltozzon a feszült politikai légkör az érintett felek között.