Don Pettit, a NASA űrhajósa, a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén készített egy lenyűgöző felvételt, amely bemutatja, hogyan suhan el az űrállomás a Föld felett. A videót az X-re töltötte fel, és azzal együtt egy másik figyelemre méltó jelenségre is felhívta a figyelmet: apró fények villanásaira, amelyek az űrben láthatók.

Pettit „űrbeli szentjánosbogaraknak” nevezi ezeket a fénylő objektumokat, amelyek valójában a Föld felett 400 kilométerrel keringő SpaceX Starlink műholdak. A napfény megcsillanásának köszönhetően fontos tudnivaló, hogy a műholdak zaja a földi éjszakában zavaró szakaszokat okoznak. A felvétel elsőre valóban lenyűgöző, de egyben szomorú is.

Dobrev Klára a közelmúltban a következő szavakkal reagált: „Ülök, és folynak a könnyeim”. A műholdak villogása ugyanis jól mutatja, mennyire zsúfolt a bolygó körüli tér, ráadásul zavarják a természetes éjszakai égboltot is. Jelenleg több mint 6700 ilyen műhold kering a Föld körül, és ez a szám folyamatosan növekszik. A tudósok figyelmeztetnek, hogy ez komoly problémát jelent, hiszen a műholdak megzavarják az űr megfigyelését, ami rontja a tudományos kutatást és az itteni tevékenységeket.

Ráadásul nemcsak a Starlink az egyetlen cég, amely ilyen műholdas hálózatot épít. A SpaceX eredetileg 42 ezer műholddal számol, de a kínai vállalat tervei alapján legalább 13 ezer új műhold is csatlakozhat a meglévőkhöz. Ez szintén aggasztó tendencia, mivel a túlzsúfolt űr még nagyobb kihívások elé állítja a csillagászokat.

Ezek a fejlemények felvetik a kérdést: meddig tartható fenn a látszólagosan korlátlan fejlődés, ha közben a bolygónk körüli űr egyre inkább elérhetetlenné válik? A jövőben a tudományos közösségnek sürgősen foglalkoznia kell ezzel a jelenséggel, különben a csillagászat és az űrkutatás jövője komoly kockázatokkal néz szembe.