A reggel viszonylag kellemesen indult, amikor a hóval fedett tájat láttam a szomszéd telek udvarán. A hó manapság már ritkaságnak számít Magyarországon, de engem inkább az izgalom fogott el, hogy nem sokára vonatra kell szállnunk.

Egy forgatás miatt Lengyel-Szabó Péter és Szilli Tamás kollégámmal Sukoróra utaztunk, és úgy döntöttünk, hogy a MÁV szolgáltatásait választjuk. A 9:06-os vonatunk óramű-pontossággal indult a Déli pályaudvarról, és jónak tűnt az utazás, akár egy svájci vonalon.

Az örömünk azonban nem tartott sokáig, mivel néhány óra elteltével késések nehezítették meg az utunkat. A MÁV applikáció már három órával a tervezett indulás előtt jelezte a késést, és a vasútállomás digitális tábláján végül 15:32-kor jelent meg a vonat érkezése, de azt is megosztották, hogy az egyik fontos megállónk, Kelenföld, nem érhető el, pótbuszokra kell átszállnunk.

A Tárnokon kialakult helyzet zűrzavarból állt: családok próbáltak egyben maradni, miközben az utasok igyekeztek a legjobb helyet találni a buszokra. A hivatalos tájékoztatás szinte teljesen hiányzott, ami még tovább nehezítette a helyzetet.

Végül Tárnokon 150-200 utas sorakozott fel, míg egy MÁV alkalmazott bejelentette, hogy tizenkét pótbusz fogja szállítani a sérült utasokat Kelenföldre. A közlekedési társaság ígéretével élve a buszjegy megváltása után ingyen használhattuk a BKK szolgáltatásait is.

A buszra való felszállás után, amihez végre ülőhely is jutott, 16:22-kor indultunk. Jól haladtunk a forgalom ellenére is, és 17:12-kor megérkeztünk Kelenföldre.

Bár a tervezett 35 perces út végül másfél órás késéssel zárult, mégis kalandos élménnyel gazdagodtunk. A MÁV-nak nemcsak a menetrendet kellene figyelembe venni, hanem egy kis rugalmassággal is bővíteniük kellene a szolgáltatásaikat, hogy ilyen helyzetek ne forduljanak elő a jövőben. Az utasoknak azonban maradt a jókedv és a humor, hogy a nehéz helyzet ellenére is mosolyogva emlékezzenek az élményre.