A trianoni békediktátum előtt Magyarország területén számos fenyőerdő található, ám a mai országhatárokon belül már nagyon kevés a természetes fenyves. A tűlevelű erdők jelentős részét 1920 után telepítették be, ezért a luc-, a vörös- és a feketefenyő mind idegen fajként számít mára. Az erdeifenyő egyedüli őshonos faja az ország (elsősorban) nyugati részén - írja a Greendex cikkében.

A klímaváltozás következményei azonban súlyosan érintik a hidegebb, nedvesebb északi területekhez szokott tűlevelű fákat. A fenyők egyes fajai nehezen bírják a felmelegedést és a szárazságot, amely klímastrresszhez vezet, a nedvesség hiánya pedig csökkenti a gyantatermelést is. Ezek a tényezők miatt a szúbogarakkal szemben is kisebb az ellenállóság, amelyek berágva magukat a növény törzsébe képesek elgyengíteni az fákat, sőt, akár ágai is kidőlhetnek.

A lucfenyő teljes eltűnése

A károsítók elsődleges célpontjai a lucfenyők, amelyek hátrányos helyzetben vannak, mert a természetes fenyvesekben 5-6 különböző fafajta keveredik, ami növeli a tűlevelűek ellenállását, és nehezíti a szúbogarak dolgát. A betelepítések miatt itthon nincs ekkora diverzitás, sőt a legtöbbször monokultúrás erdőkről beszélhetünk.

A feketefenyők esetében az aszályos évek alatt felerősödő gombás fertőzések jelentik a legnagyobb problémát. A gombás fekete fenyők esetén tűvörösödés tapasztalható. A Greendex cikke szerint a balatoni feketefenyők, ha el is tűnnek, pozitív hatásúak lesznek, hiszen az évszázados legeltetés miatt kopárrá vált hegyoldalakon újra termőtalajt képeztek, így a fenyők eltűnése után az őshonos lombos fajok képesek lesznek megtelepedni.

Ez főként a Duna-Tisza köze déli és az Alföld nyugati részét fenyegeti. Az is előfordulhat, hogy a század végére a bükkfák is eltűnnek hazánkból, helyüket tölgyesek és gyertyánosok veszik át. A szakemberek szerint az őshonos fajok mesterséges telepítésével és az erdőségek célzott vegyítésével van esély javítani a helyzeteken.

Egy globális válság jelei

A felmelegedés okozta problémák nem csupán hazánkban okoznak nehézségeket. Németországban és Ausztriában, ahol a fenyvesek a teljes erdőségek jelentős részét teszik ki - előbbinél a fenyők az erdők negyedét, utóbbinál a teljes erdőségek több mint felét lucfenyők alkotják - drasztikusabb a helyzet. Németországban az elpusztult fák eltakarítása és újratelepítése több milliárd eurós költségeket von maga után, miközben az egészséges állományt is gyors ütemben vágják, hogy legalább gazdaságilag tudjanak hasznot termelni.

A Greendex szerint hazánkban a fenyők pusztulása gazdasági deficitet is okoz, de leginkább kulturális veszteségnek tekinthetjük ezt a folyamatot. Még ha a teljes fenyőerdő-állomány eltűnik is itthon, ökologikusan a magyar erdőségek nem válnak nagymértékben szegényebbé. Az őshonos fák telepítése nem csupán környezetvédelmi szempontból fontos, hanem meg kell őriznünk hazánk biodiverzitását is!