Óriási mélytengeri szörnyet találtak Kalifornia partjainál

Riasztó hírek érkeztek a közelmúltban: november elején a kaliforniai Encinitas város Grandview Beach nevű partján egy különleges tengeri lényt, egy hatalmas szíjhal tetemét fedezték fel. A Scripps Oceanográfiai Intézet doktorandusza, Alison Laferriere bukkant a mintegy 2,7–3 méter hosszú halra.

A szíjhal, mely a mélytengerek óriásának számít, régóta lenyűgözi a tengerparti kultúrákat, nem véletlenül: ez a „heringek királyaként” ismert hal akár 11 méteresre is megnőhet.

A szíjhal, az apokalipszis hírnöke

Ősi legendák szerint a felszínre kerülésük földrengések vagy szökőárak előjele, különösen Japánban, ahol például a 2011-es cunamit is összefüggésbe hozták a jelenségekkel. A tudósok mindazonáltal azt állítják, hogy valószínűleg betegségek vagy áramlati zavarok állhatnak a háttérben.

A most felfedezett példány különösen figyelemre méltó, mivel az elmúlt három hónapban ez már a harmadik ilyen hal, amely Kalifornia partjainál partra sodródott.

Augusztusban San Diegóban találtak egy több mint 3,7 méter hosszú példányt, szeptemberben pedig Huntington Beach partjainál bukkantak egy erősen lebomlott állapotú szalaghalra. Azt is érdemes megemlíteni, hogy 1901 óta mindössze 21 szalaghal partra vetődését dokumentálták Kaliforniában, tehát a mostani események rendkívül szokatlanok.

Rémisztő, szellem-szerű cápaszörnyet fogtak Albánia partjainál, a halászok nagyon megrémültek a fogás látványától.

A szíjhal a világ leghosszabb csontos hala, hossza elérheti a 8 métert is, de már találtak 11 méteres példányokat is. Ezek a mélytengeri élőlények általában 200–1000 méter mélységben élnek, így ritkán találkozik velük az ember. Japán legendák szerint a szalaghalak megjelenése földrengések és cunamik előjele lehet. Egy 2019-es tanulmány azonban nem talált szignifikáns kapcsolatot a szalaghalak megjelenése és a szeizmikus aktivitás között.

Mostanában egyre gyakoribbá vált a szíjhalak partra vetődése, mely mögött minden bizonnyal az óceáni környezetek változásai állnak. Ben Frable, a Scripps Oceanográfiai Intézet tengeri gerinces gyűjteményének vezetője elmondta, hogy az El Niño és La Niña ciklusok, valamint a közelmúltbeli vörös algavirágzás és a Santa Ana szelek is hozzájárulhattak a jelenséghez.

Továbbá, a környezeti problémák, mint a klímaváltozás és a tengeri szennyezés, szintén befolyásolhatják a tengeri élőlények viselkedését és migrációs mintáit. Érdemes lesz figyelemmel kísérni a jövőbeli felfedezéseket, hiszen a természet folyamatosan meglepetéseket tartogat számunkra, és talán ezek a hírhedt tengeri lények valamilyen komolyabb változásra figyelmeztetnek.