Az elmúlt másfél évtized során drámai mértékben csökkent a magyar kocsmák száma, amely a 21,5 ezer helyről 2023-ra csupán 11,5 ezerig jutott. Ez a helyzet azonban nem csupán egy iparági hanyatlás eredménye, hanem társadalmi és gazdasági változások sorozatának tükröződése is. A kialakult probléma sokrétű, ugyanúgy kapcsolódik a migrációhoz és a társadalmi életformák átalakulásához, mint a vendéglátáson belüli alacsony jövedelmekhez.

A Covid-járvány nemcsak a napi rutint, de az emberek hozzáállását is megváltoztatta a közösségi terekhez, így a kocsmákhoz is. Sok szakértő úgy véli, hogy a kis településeken a kocsmák végóráikat élik, mert a fiatalok elvándorlása miatt csökken a kereslet.

Többen azt is állítják, hogy a kocsmák bezárása nem feltétlenül tragédia: a kormányzat által kedvezményezett, színvonalasabb helyek felnövéséhez vezethet, és lehetőséget ad a régi, elavult kocsmakultúra eltűnésére. Az elérhetetlennek tűnő színvonal emelkedése nyomán a közönség igényei is megváltoznak.

A kocsmák bezárásának hátterében álló gazdasági tényezők közé tartozik az emelkedő rezsiköltség, a járvány utáni forgatókönyvek és a munkaerőhiány. Sok kocsmáros, mint Gémes Balázs, a personalista problémák miatt szenvedett, mivel nem tudta megtartani a pultosokat: a kevés kiszolgálóhelyettesítőtől kezdve egészen a kifejezetten gyenge teljesítményű jelentkezőkig terjedt a probléma.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai az alkoholfogyasztás drámai csökkenését mutatják az éttermeknél is: 2010-ben még ~21,5 ezer italüzlet működött, ma ez 11,5 ezer. A vendéglátás szektora nemcsak a kocsmák, hanem az éttermek terén is új kihívásokkal néz szembe. Az átlagkeresetek is elmaradnak a nemzetgazdasági átlagtól, ami mélyebben érinti a munkaerőpiacot: a fiatalok inkább keresnek külföldi munkahelyeket.

Egyre inkább látható, hogy a kocsmázás mint közösségi élmény jelentős mértékben visszaszorul. A modern szórakoztatási kultúra az online térbe költözött, így a fiatalok inkább a digitális eszközeiken interakcióznak, mintsem találkoznának a hagyományos kocsmákban. Az állami politika és a helyi közösségek támogatása pedig most fontosabb, mint valaha, hogy megakadályozzuk a kocsmák teljes eltűnését a vidéki településekről.

A kocsmák vesztése egy új kulturális forradalom részét képezi, amelyben a közösségi élmények elhalványulnak, és helyüket az egyéni szórakozási formák veszik át. Azok, akik a tradicionális kocsmákkal kapcsolatos emlékeket őriznek, érzékelhetik a kocsmahálózat átalakulását, amely olyan régi magyar hagyományokat mint a közösségi összejövetelek és baráti beszélgetések elmúlásához vezethet.