Bevezetés

A legfrissebb adatok szerint Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter külföldi útjaira az elmúlt két évben összesen több mint 132 millió forintot költöttek. Az összeg a szállás, közlekedés és az esetenként vele utazó delegációk költségeit is magában foglalja. De vajon megérik ezek az utazások a költségeket?

Költségek és luxus

Az adatok alapján kiderült, hogy Nagy Márton több mint 60 millió forintot költött magánrepülőkre, így nemcsak az egyedi fénypontok, hanem a luxus is meglehetősen drága dolognak bizonyul. Például volt olyan eset, amikor 1,7 millió forintot fizettek egy éjszakás szállásért.

Drága utak

Az utazások során a miniszter a napi 40 eurós napidíjat is igényelte, ezen a jogcímen több mint 2 millió forintot vett fel. Érdekes, hogy a legdrágább útja egy párizsi látogatás volt, ahol Franciaországban 2024. január 17-18. között tartózkodott stratégiai partneri egyeztetések miatt, itt a szállás költsége meghaladta a 3,4 millió forintot.

Kísérők költségei

Kísérője szállásának költsége is 1 millió forint körüli összegre rúgott, a közlekedés viszont meghaladta a 14,6 millió forintot! Ekkora összeg elhasználása méltán kérdéseket vet fel a közpénzek felhasználásának átláthatóságával kapcsolatban.

Nem egyedi eset

Ráadásul nem ez volt az egyetlen drága esemény. Nagy Márton 2024. január 18-19. között Svájcba utazott a Világgazdasági Fórumra, ahol 1,6 millió forintba került a davosi szállása. A vele utazó kétfős delegáció szállásköltsége 433 ezer forint volt, míg a közlekedési költségeik meghaladták a 15 millió forintot.

További költségek

A legutóbbi útjai között szerepel egy júniusi dél-koreai utazás, amely 2 191 177 forintba került, valamint egy augusztusi zürichi út 867 222 forintért. A Kínába irányuló út során a repülőjegy költsége 3 304 320 forint volt.

Összegzés

A számadatok fényében azt látni, hogy az összes költség, beleértve a Nagy Márton által szervezett utakat, 132 953 372 forintra rúgott az elmúlt két évben. Ez a kiadási struktúra nemcsak a politikai diskurzusban, hanem a közszolgáltatások és egyéb állami kiadások területén is kérdéseket vet fel a közpénzek kezelésével és elköltésével kapcsolatban. Végezetül felmerül a kérdés: vajon tényleg szükséges volt-e mindez, vagy lehetett volna elegánsabb, illetve költséghatékonyabb megoldást találni?