Kerényi Miklós Gábor legújabb könyvében működik az a paradoxon, hogy a művészi alkotások és a színpad mögött zajló események mind a személyes hitelességnél és a közönséghez való viszonyulásnál is fontos szerepet játszanak. A könyvben, amely a 2017-es zaklatási ügyek után került a piacra, megszólal a rendező hitelessége: az ő véleménye szerint a színészek és a közönség közötti bizalom alapvető ahhoz, hogy a produkció sikeres legyen.

Nem vitás, hogy a metoo-mozgalom hatása mind a művészetek terén, mind a színhelyeken érezhetővé vált. Kerényi mélyen belemerül az érzelmek és a színpadi instrukciók világába, tanácsokat adva a rendezőknek és színészeknek arról, hogyan teremtsenek olyan légkört, amelyben a színészek képesek a lehető legjobb teljesítményt nyújtani. A könyvben található irányelvek a művészi jövő kérdéseivel is foglalkoznak, mint például a színészek önértékelése és önbizalma, amely rendkívül fontos a siker érdekében.

A rendező hangsúlyozza, hogy mindez nem csupán technikai kérdés, hanem mélyebben gyökerezik a művészi lélekben. A színészeknek és a rendezőknek is meg kell küzdeniük a saját félelmeikkel és korlátaikkal, ahogyan Kerényi is utal arra, hogy a próbák során kialakuló hangulat meghatározó a végeredmény szempontjából.

A könyv számos példát és történetet sorakoztat fel, amelyek valós interakciókat tartalmaznak színészek és rendezők között, bemutatva azt, hogyan képes egy jó rendező inspirálni és kihívások elé állítani a művészeit. A kérdések már régóta foglalkoztatják a színházi szakmát: Hogyan lehet elérni, hogy a színészek valóban elhiggyék, amit mondanak, és ezt tükrözzék a színpadon?

Az olvasók a könyvből nemcsak a színpadi instrukciókról, hanem a személyes élményekről és a művészeti elképzelésekről is képet kapnak. Az írás egyfajta mentális autoterápiaként is funkcionálhat a szakmabeliek számára, megmutatva, hogy a művészet nem csupán a szórakoztatásról szól, hanem a közönség és a művész közötti kapcsolat mélyebb megértéséről is.

Kerényi Miklós Gábor népszerűsége nem véletlen, hiszen több sikeres produkció fűződik a nevéhez, többek között a Notre Dame-i toronyőr, a Rómeó és Júlia és az Elisabeth. Mindezek alapján a könyv nemcsak egy művészeti visszatekintés, hanem egy eszközként is szolgálhat, amely segítséget nyújt a jövő színházának megformálásában.

Ezért érdemes elolvasni ezt az alkotást, hiszen nemcsak a színházi szakemberek, hanem a művészetek iránt érdeklődők is felfedezhetik belőle a kulisszatitkokat és azokat a hiteles pillanatokat, amelyek a színpad varázsát adják.