Michael Turner, az amerikai Képviselőház Hírszerzési Bizottságának elnöke az év elején figyelmeztetett, hogy Oroszország egy titkos műholdromboló fegyver fejlesztésén dolgozik. Az Egyesült Államok Fehér Háza mindezt megerősítette, rávilágítva, hogy a helyzet komoly aggodalomra ad okot.

Vlagyimir Putyin elnök nem sokkal később tagadta a vádakat, kijelentve, hogy Oroszország ellenzi a nukleáris fegyverek űrbe telepítését. Ugyanakkor követelte, hogy a világ többi állama ratifikálja a nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozó szerződéseket. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában Oroszország gyorsan elutasította a Japán és az Egyesült Államok által javasolt, a jelenlegi megállapodások sürgetésére tett kezdeményezést.

Május 17-én, az oroszországi Pleszecki űrrepülőtérről felbocsátották a Kozmosz-2576 nevű katonai műholdat, amely amerikai szakemberek szerint egy új, titkos prototípus lehet, amely más műholdak kiiktatására szolgálhat. A szakértők megállapításai szerint ez a fejlesztés emlékeztet arra, ahogyan a korábbi nagyhatalmak, mint például az Egyesült Államok és a Szovjetunió, kezelték űrbeli riválisaikat, amelynek célja lehetett a stratégiai álláshelyek megszerzése és védelme akár nukleáris módszerekkel is.

A hidegháború idején mindkét fél végrehajtott nukleáris robbantásokat az űrben, amelyet az amerikai Argus-projekt keretein belül 1958-ban valósítottak meg. Az akkori kísérletek célja az volt, hogy a magaslégköri robbantások védelmet nyújthassanak a szovjet rakéták ellen. Sőt, a Szovjetunió már az 1960-as években is végrehajtott hasonló kísérleteket.

A legutóbbi orosz űrbe történő felbocsátás azonban újraélesztheti a globális félelmeket, különösen miután a világ jelenlegi űrhasználati szokásai jelentősen megváltoztak. Ma már több mint 10 ezer műhold kering a föld körül, a legtöbbjük polgári célokat szolgál, mint például kommunikáció, meteorológiai információk és GPS-szolgáltatások. Egy űrbeli nukleáris robbantás felmérhetetlen károkat okozna ezekben a rendszerekben.

A szatellit védelmi megoldások, amelyek megakadályozzák a nukleáris hatások szerkezetromboló erejét, drágák és bonyolultak, így sok műhold érzékeny a nagymértékű sugárzásra. Ezen felül az űrhadviselés lehetősége tovább bővülhet, hiszen a modern hadseregek már olyan technológiát használnak, amely robotizált és manőverezhető űrhajóknak köszönhetően képes precíziós támadások végrehajtására. Lehetséges, hogy a hadseregek nem is nukleáris robbantásokkal, hanem kamikaze módszerrel keltenek űrszemetet, vagy fizikai ütközéssel semlegesítik a rivális műholdakat.

Az Egyesült Államok és Kína is intenzíven dolgozik saját műholdainak védelmi technológiáin, és különböző bevetési stratégiák kidolgozásán, hogy megelőzzék a potenciális támadásokat. Az orosz hírközpontok azt állítják, hogy a szomszédos országok is folytatják saját űrhadi technológiáik fejlesztését, izgalmas kérdéseket vetve fel a jövőbeni katonai konfliktusokkal kapcsolatban. Az egész világ figyelmet fordít a világűrben zajló versengésre, mivel a következő háborúk nemcsak a földfelszínen, hanem az űrben is eldőlhetnek.