A Fidesz prominensei az utóbbi időben egyre szívesebben hivatkoznak arra, hogy az Egyesült Államok 1956-ban elárulta Magyarországot. Szijjártó Péter már a 2021-es megemlékezés alkalmával is azt fejtegette, hogy „hatvanöt évvel ezelőtt a szabad világ cserben hagyott minket. Hiába harsogta a sajtószabadság ikonja, a Szabad Európa Rádió a magyar médiatörténet talán legsúlyosabb fake news-át, hogy mindjárt itt a segítség, ma már tudjuk a fájdalmas igazságot: senki nem jött segíteni…”

Bayer Zsolt szintén ezt vette át, amikor arról beszélt, hogy 1956 keserű tapasztalata az, hogy nem szabad védekezni az agresszorral szemben. Bencsik András kijelentése szintén érdekes, amikor arra utal, hogy az 1956-os eseményeket csapdaként kell szemlélnünk, amelyből a magyarok hősiessége egy időre kitört.

Ezek a kijelentések különösen furcsák a Szabad Európa Rádió teljes 1956-os műsora fényében, amelyeket bárki megismerhet a szer.oszk.hu weboldalon. Különféle dokumentumok támasztják alá, hogy ebből egy szó sem igaz.

A Nyugat által rászedett forradalmárok toposza az idei kormányzati megemlékezések során is visszaköszön, és a Nyugat-ellenes retorika folyamatos ismétlése beépül az emberek tudatába. Érdemes mélyebben elemezni ezt a történelemhamisítást, hiszen Bencsik András esetén a kommunista propagandistákhoz való kapcsolat világossá válik.

A 'cserbenhagyó USA' narratívája 1957-ben született, és egészen 1989-ig a kommunista propaganda szerves része volt. Az állítások, hogy a SZER nyugati fegyveres segítséget ígért volna, azonban nem találhatóak eredeti forrásokkal alátámasztva, ahogyan azt a Szabad Európa Rádió belső vizsgálatai is megállapították.

A reklámok és a hirdetésekkel terjesztett propagandák mellett a nyugati világ intézményeinek aktivitása a forradalom alatt is passzív maradt. Az USA politikai célja csupán az volt, hogy egy távolságtartóbb, de a Szovjetunióval szemben álló 'nemzeti kommunista' kormány létrehozását támogassa Magyarországon. Fegyveres beavatkozásról szó sem volt.

A forradalom leverése után a SZER egyértelmű utasítást kapott, hogy ne keltsenek hiú reményeket nyugati katonai beavatkozásra nézve, és a visszaemlékezésekből is kiderült, hogy a hallgatóság nagy része sosem hallott ilyen ígéretekről.

Fontos emlékeztetni, hogy a forradalom során a Szabad Európa Rádió hallgatóinak megítélése alapvetően befolyásolta a viszonyt a jelentőségükhöz mérten. Bárhogy is nézzük, az eddigi levonás alapján elmondható, hogy a nyugati szövetségesek passzolása és a Szabad Európa Rádió szerepe a forradalom idején nem volt a harc aktív támogatása.

Konklúzió, hogy az elmúlt évtizedek történészi vizsgálatai alapján felvetett állítások, amelyek szerint a SZER uszító üzenetei miatt váltak a forradalmárok a harc áldozataivá, valójában inkább a propaganda hamis képzeteit erősítik, mintsem ténylegesen alátámasztják a forradalmárok politikai helyzetét.