A negyvenes évek végén, a szocialista állam kialakulásával egy teljesen új világ köszöntött Magyarországra, amikor a kékcedulás választások után fokozatosan eltűnt a korábbi társadalmi rend. 1949-ben Rákosi Mátyás vezetésével létrejött rendőrállam szovjet mintára alakította át az országot, beleértve az élet számos aspektusát. Az új alkotmány életbe lépésével kezdődött meg a csengőfrász kora, amelyben a házmesterek is kiemelt szerepet kaptak.

Az 1950 és 1953 közötti időszakban Magyarországon egymillió embert vontak ügyészségi eljárás alá, és sok esetben vádat is emeltek ellenük. Körülbelül 40 ezer embert internáltak, míg több mint tízezer egykori budapesti lakost kitiltottak a fővárosból. A már a Horthy-érában is működő házmester rendszer részben átalakult, de alapvető funkciói változatlanok maradtak.

A szocialista időszak házmesterei nemcsak a házak karbantartását, de a közrend biztosítását is képviselték. A házmestereket felfoghatjuk úgy, mint a rendszer megbízottait, akik a mindennapi élet számos részletét felügyelték. Feladatkörükbe tartozott a takarítás, a hóeltakarítás, az 'éjszakai őrjárat', amikor is zárt kapuk mögött engedték be a későn érkező lakókat, és mindezt folyamatosan dokumentálták. Az elromlott csapokat és nyikorgó ajtókat is ők javították meg, s ha szükséges volt, azonnal rendőrként léptek fel, hogy biztosítsák a rendet.

Az 1945-ös változások után a házmesterek hatalma megerősödött, és a hivatásuk anyagilag is jövedelmezővé vált. Rákosi Mátyás akkoriban támogatta a házmesterek érdekeit, hogy megőrizzék fontos feladataikat. Az 1947-es években sok házmester részt vett a kommunista párt mellett a Horthy-rezsim ellen tartott demonstrációkban, míg az 1948-as évben megalakult saját újságuk, a Házfelügyelő, ahol már akkor is a rendszeren kívüli elemekkel foglalkoztak.

Számos házmester érdekelt volt a megfigyelésekben is. A Kádár-korszak alatt sok esetben az országos titkosszolgálat nyomozók kérdéseivel találkoztak, akik az állam által keresett személyek után kutattak. Az akkori rendszer több száz budapesti lakást használt megfigyelések céljából, és így a házmesterek mindennapos munkájuk során jelentették a gyanús elemeket a hatóságoknak.

Bár a házmesterek a módszerei miatt sok kritika célpontjaivá váltak, a hivatásuk mégis egyfajta bizalmi pozíciót biztosított számukra, amely lehetőséget adott a hatalom gyakorlására is a mindennapi életben. A rendszer nem csupán a házmestereket, hanem azokat is megfigyelte, akik közvetlenül kapcsolatban álltak velük – mint például a helyi becsületes polgárok, akiket a házmesterek képesek voltak elárulni. Ez a kettős élethelyzet sok feszültséget teremtett, de a házmesterek többsége tisztában volt a hatalom adta lehetőségeikkel, és igyekeztek kihasználni azokat. Eddig a pontig eljutva, a házmesterség nem csupán egy praktikus foglalkozás volt, hanem a szocialista rezsim bizalmi embereinek rangjává is vált.